A 211-es cella / Celda 211

A 211-es cellában halt meg Morao (el Morao)-ahogyan már rögtön az elején stílusosan megtudjuk ,végignézhetjük ahogyan Morao betegségében magárahagyatva eszközt készít, majd felvágja az ereit, teszi mindezt nyugalommal .
Ez a cella egy börtönben van, ahol nemsokára lázadás tör ki.Helyesebben, "kitöreszti" Malamadre, akit a rendező jónapoti bemutatkozásul szűk,magas körfalak között indulatosan, erőteljesen járva-napi sétáját végezve- mutat be.Mint a ketrecbe zárt tigris:)Háttal áll kamerának, -mintha az félne tőle -és látszik a nyakán a tetoválás: MALAMADRE.Gondoltam is ha ezt az erőteljes bemutatkozást végig tudja vinni Malamadre szerepe, szereplője.Igen.Már abból rá lehet jönni hogy igen, amikor kiderül, nagyon is fel van készülve "az előtte álló feladatra", a lázadásra (szájában a tű amivel kinyitja a bilincsét), és akkor is amikor rájövünk, hogy most tényleg sikerült elkapni a hatalmat (ott...), az ETA tagok túszulejtésével.Ugyanis Malamadrénak tényleg a hatalommal "van baja" a lázadás folyamán.Annyira, hogy meg sem fordul a fejében a hatalommal való egyezkedés (pedig húúúú de dolgot ajánlanak fel neki, és milyen helyzetben).De nem is olyan ember ő, aki elárulna valakit,és mivel az árulás, az valahol önelárulás is, ő ilyet nem tesz (Malamadre tiene su palabra-Malamadre betartja a szavát, az igéreteit).Ő elvi ember, elvek embere.Bűnöző-az a sorsa, de a saját és a világának az elveit nagyon is betartja.Attól is igazi vezetője világának, ami külön világ.Egy nagyon énközpontú, macho, erőmutogató -ellentétben a kinti világgal, ahol lehet találni szeretetet; egy olyan világ ahol bármilyen támadásra erőszakkal válaszolnak (a szóbeli is ideértendő), ahol tényleg vigyázni kell minden szóra, minden lépésre, mindennek súlya, súlyos következménye van,az árulas, a gerinctelenség súlyos bűn, a jellem, a gerincesség erény, ahol a személyiség, a cselekedetek, és a közösségért megtett cselekedetek teszik a vezetőt.És ahol mindig az ember szemébe kell nézni:).
Két különálló viág.A benti-a bűnözőké-és a kinti-a hatalomé.A harc is köztük folyik.Itt egy picit összemosódik a kettő.Legalább is a harci eszközök tekintetében a hatalom nem különbözik a bűnözőkétől.Már az elejétől megmondják hogy:"persze hogy mi cinkelt kártyákkal játszunk majd".Tétováznak, hazudnak, feláldozzák az emberüket a magasabb cél érdekében, árulókat vesznek meg, készek ölni,gyilkosokat szabadon engedni, az általuk képviselt társadalom által elitéltekkel szembeni harcban.Kényes helyzetben vannak, hisz ők a jó fiúk.De nem azért jók, mert a harcot becsületesen vivják.És ha rosszat is csinálnak az általuk védetteknek,(vagy azért csinálnak rosszat,hogy a védetteket megóvjak) mégiscsak ők a jók (képesek törvények által rákérdezni cselekedeteikre), ők védik a jót,a világot, a világunkat.És ezt leginkább a benti börtönvilág erőszakossága, milyensége domborítja ki.
Azért is szorítkoztam a szereplőkre, mert szerintem a film a szereplőkre épul.A szereplők csinálják a történetet.Szereplők, akiknek sorsuk van, jellemük, jellemük erőssége viszi a filmet hangulatváltozásokon keresztül oda ahova.És van még egy szereplő Calzones, az ügyes, szép, érzékeny fiú aki a fentebb említett mindkét világot megjárja.Sőt, mind a hármat.A mi világunkat is.Onnan indul, reggel kötelesség és felelősségtudattól vezérelve, a felesége karjaiból,akivel gyermeket vár, és akivel egy külön világot,személyes, meleg, hálás világot alkotnak .Hisz ő eljövendő börtönőr, társadalmunk, világunk őre, másnap kezdd csupán de bemegy hamarabb egy nappal "körülnézni", hogy lássák hogy komoly, megbízható ember.A kollégái körbevezetik, egy munkabaleset következtében megsérül, és ameddig orvost hívnak hozzá beviszik az üres 211-es cellába.Ott éri a lázadás.A börtönvilágot hamar kiismeri,jól mozog benne (a szemébe néz az embereknek,nem lépi át Malamadre határait) de még mind kívülálló teszi ezt, mind a hatalom embere -folytonosan segítve a kintieknek.Amikor elveszti személyes világát, kilép a hatalom világából-be a börtönébe, a hatalomellenességébe-és mindebben van valami sorsszerű.Nem is annyira lépésről lépésre történik, mind történésről-történésre.A dolgok történnek,ő csupán reagál ezekre és mivel a börtön világa az erőszaké, megfertőződik-már ő is erőszakkal válaszol:(.Erős jellem, szenvedélyes , aki mindenbe teljesen beleadja magát, és át is tudja vinni akaratát.
A filmnek arra is van ideje, hogy a sok történés, meg szövődmény közepette Malamadre és Calzones fejlődő viszonyát is ábrázolja.Ez is többmindenen átterjedő -felméréstől kezdődően, összecsapásig-mert Malamadrenak senki nem veheti el a tekintélyét-barátságig , hiszen Malamadre felismeri, hogy Calzonesban emberére akadt, de ugyanakkor társra is,méltó társra.Malamadreból azonban senki nem csinálhat bolondot.
És miközben a rendező csak annyira engedi szabadon a filmet, amennyire ez ebben az anarhikus világban benne van,tudja ezen világok, emberek, sorsok viszonyát elemezni.Teszi ezt rövid, gyorsan változó, egymás szavába-képébe vágó jelenetekkel (megszakít-mást mutat-visszatér) lényegre törő dialógusokkal, egy olyan filmben, ahol nincs üresjárat, minden szónak-képnek súlya van, akárcsak az általa ábrázolt világnak.
A színészi alakítások pedig nagyon jók.Nagyon nagyon:)Calzones, Malamadre...vagy ahogyan Techuela kimondja a feszültség kellős közepén azt:...y punto!Apache gerinctelenségétől a hányinger környékezi az embert, Releches primitivségétől pedig elborzad, melegre vágyván magára húzza a takarót, teát főz és a könyvéért nyúl.
Szóval a 211-es cellának sikerül individualizálnia embereit, olyan embereket ábrázol akiknek sorsuk van (sorsot állít nekük), sorsot mely egyes emberek szemében annyit ér mint "a szőnyeg alá söprendő szemét“, pedig embernek jutott; az legfeljebb elfogadhatja, véghezviheti, tűnődhet rajta, sötét cella falába karcolt emléket állithat magának, különös sorsának.

Az éjjel szúnyogok falatoztak belőlem,
Kiszívták majd' fél liter vérem .

A lelkemet meghagyták, kérdezték egymástól:"kell-e?"
"Nem, nem tudok mit kezdeni vele."

Még jó, hogy lélekkel nem táplálkoznak a szúnyogok,
Máskülönben azt is kiszívtak volna belőlem a kis vérszomjasok.

Jön az eső, jön a vihar
Negyven fokos melegben az ember mást nem is akar.

Kutya világban kutya meleg-a kuszu a fejét csóválja,
Őt megértjük, hisz tudjuk milyen vastag a bundája.

Az aszfalt nem szól semmit, csupán olvadozik,
Ő a negyven fokos melegben is lélekről ábrándozik.

Csak figyeli a rátaposó embereket és álmélkodik:
-Akinek élő lelke van, az hogyhogy sorvadozik?

Fény megragadó géppel fény képet készítettem,
hogy lássátok ti is feleim szümtükkel a kedves kedvenc völgyem.