Poliţist, adjectiv / Rendőr, melléknév

A rendőrt Cristinek hívják-és nem melléknév- tulajdonképpen az egész filmben harcol a melléknevesités ellen (is), hogy megmaradjon annak, ami- a rendőr az egy ember aki a rendnek az őre.Gondoljunk csak Platónra mennyire fontos szerepet tulajdonított az őröknek, vagy gondoljunk az őrangyalokra:).Hisz egy őr azon ügyködik, hogy minden jól működjön, a dolgok előre!menjenek,ne hátra, ne legyen hátrahúzó elem; óv, előrelát, felvigyázza a dolgok egézséges lebonyolitását."Államunk ugye akkor lesz tökéletesen szervezett, ha olyan őr vigyáz rá, aki ismeri a jó ideáját?"-kérdezi Szokratész.És Cristi egy egységes ember-ezt már rögtön a film elején megtudjuk- akinek elvei vannak, felismeri és betartja az emberi törvenyeket az iratlanokat is, melyek lehetővé teszik az emberi működést, az előrehaladást ezen a földön.A harca nem a harc kedvéért van (mint sokszor azoknál akik ellen harcolnia kell), csupán azért mert felismeri, hogy kötelességei vannak, hogy felelős lény. Mint minden harc,ez is harctéren történik:).Itt, a harctér -szerényen- az egész ábrázolt világ, egy ember teljes létezési tere.És az egyik ellenfél maga a harctér,nem annyira azért, mert a világ harctér lenne, hanem, mert ez a világ fordított, Cristi pedig egyenes ember, hivatástudata, meg lelkiismerete is van:).Egy fordított világban pedig, aki egyenes, az harcra kényszerul a természetesért, a normalitásért.

Ebben a fordított világban ő az aki "illegalitásban" van, ő az akinek bujkálnia kell a főnöke (Angelache) elől, aki azt kéri tőle, hogy tartóztasson le egy fiatalt (Victort), a következményekre való tekintet nélkül ,aki habár vétett egy törvény ellen-amely érvényben van ugyan, de az egész Europában már nem tartják be-az ügy körülményei homályosak,tele van hazugságokkal, és tulajdonképpen egy besúgó, kétes indokú feljelentésén alapul.Ő pedig a lelkiismeretére hivatkova ellenzi a rajtaütést, hisz annak következményei lesznek. Cristi elmegy az ügyészhez megkérni, hogy ellenezze a főnöke által javasolt rajtaütést.Ebben a jelenetben a film nagyon jól ábrázolja a fejnek a falba ütésének állapotát, menetét,a hiábavalóságot.Az ügyész...brrr.Fontosságot ad magának,kimutatja , hogy unja amit csinál de azt is, hogy ennek ellenére képes kötelességből csinálni mindezt, olyan értelemben, hogy mit meg nem teszek én értetek, az államért, aki butaságokkal foglalkozik, ahelyett, hogy a brassói aranytemplomot újra learanyozná:).Folytonosan mellétereli a szót, miközben panaszkodik, hogy itt, "ebben az országban" mindenki mást csinál, mint amit kellene; ő mondja Cristinek, hogy mániája let a törvény; amikor azt a szót hallja, hogy lelkiismeret, legyint és fölényesen azt mondja , hogy hagyjad csak, ne foglalkozz te ilyesmivel.Van valami közös az ügyészben és a besúgóban, akit Cristi találóan árulóként kezel (egy nagyszerű megoldással Judásnak nevez) :mindketten árulók.Míg a besúgó az embert, az emberiességet árulja el, az ügyész a törvényeket.És még közös kettejükben a szolgalelkűségük, individualitástalanságuk is.

Habár csak tíz perc telt el a filmből, ismerjük már a film egyik főszereplőjét:a törvényt, írott és iratlan formában egyaránt.Az egyik fő erénye a filmnek, hogy sikerül a jeleneteket fogalmi szintre emelni.Öt fő jelenet van ahol a morális, emberi es társadalmi törvényeket, taglalja, elemzi a rendező,pontosít, finomít ábrázolásukon.Ezeket épitgeti lépésről-lépésre, egészen az utolsó jelenetig, amikoris megtörténik Cristi szembesülése Angelacheval, a fordított világ teljes fordítottságával,a győzelem lehetetlenségével, az 1984-el.
A törvényjelenetek között és közben is a rendező bemutatja nekünk ezt a világot.Felhasználja a tényt, hogy Cristi- mivel nem tehet mást-, követni kezdi a besúgót, elkezdd utána nyomozni,mert ő ennek az ügynek a kulcsa,az ő motivációit nem érti; teszi mindezt abban a reményben, hogy hátha talál valamit, amivel elkerülheti egy fiatal fiú hiábavaló börtönbe küldését. Fogja tehát a kameráját és elindul Cristivel eggyütt, kóborolni a keső őszben.És mit látunk miközben Cristi követi Alexet?Tömbházakat, tömbházakat, tömbházakat, piact; tiloson átjáró embereket, akiket megdudálnak, de rá sem hederítenek; sok-sok egymással beszélgető embert; aszfaltozatlan utcákat; csapnivaló építészetet, modern házat, mellete régit felújítva es lilára festve:), mögöttük pedig kikandikáló négyemeletes tömbházat, blokkot; javításban lévő utcát melyen nem dolgozik senki;kóborkutyákat, kóborkutyákat; telefirkált falakat-nem grafitti-hanem irka-firka, a fiatalság jelmondatai:focicsapatok, wrestling sztárok, Nike felirat, csak úgy a falon.Hallunk sok sok ugató kutyát, nyikorgó ajtót;látunk hiányzó kapukat;babonát; omló vakolatot; takaritónőt; kulcsrazárt irodákat, az irodákban kulcsra zárt vas öltözőszekrényeket.Mindezekbe a hangulatokba sétal bele Cristi, összehúzodva, mint aki tilosban jár.A rendező általában megvárja egy-egy sarkon, őket; a kamera nem mozog,egy helyben áll,"bevárja", befogadja a jelenetet,nem dönt, nem itél,csupán ábrázolja, realitás értékűre emeli a látottakat, segít felismerni azt.Meg-megáll a kamera a sarkon és miközben Cristi a besúgó házát figyeli, a kamera el-el néz jobbra-balra,néz ezt-azt;ábrázol, festményszerűen.Elmegy Cristivel találkozni Alexel- az árúlóval- és ha a film nem mutatja be Victort-akivel a rendszer nem is foglalkozik, hisz ő biztos áldozat ebben a rendszerben, akkor hadd én se foglalkozzam a besúgóval,csupán annyit mondanák róla, hogy annyira szolgalelkű, jellemtelen, hogy azon csodálkozom hogy egy olyan ember mint Cristi miért nem csapja meg?.
A magánéletét is bemutatja, az otthoni realitást, ahol a törvényeket ők ketten Ancaval csinálják.Ahogy belép az ajtón rögtön családias lesz minden-magánéletszerű, otthonos-a mozgas, a fények.Láthatjuk a gondos, figyelmes,feleségét is.Szépek eggyütt:)Anca nyelvtanárnő és amikor szól Cristinek, hogy a jelentésében Cristi elkövetett egy nyelvtani hibát , kettejük között lezajlik egy kedves jelenet, amikor is a rend, a jó őre meglepve veszi tudomásul, hogy az akademián vannak olyan emberek akik azzal töltik napjaikat,életüket hogy elemzik, majd elhatarozzák azt, hogy ezentúl a “nici o” kifejezést “nicionak” írják, mert az ami eddig névelő volt és kötőszó, ezentúl melléknévnek tekíntődik.Az álláspontja egézséges álláspont-bolondok ezek, és mondhatja ezt, mert még nem közvetlenül ellene szól a nyelv, az értelmezés, az értelmező hatalma, azé aki megszabja a konvenciókat.

Otthon ezektől biztonságban van , de már másnap reggel, Anghelachenal szembesül velük.És ha eddig Cristi harca cselekvő harc volt, változtatást akaró, támadó harc volt, hogy betartassa az őt körülvevő világgal, törvényekkel a normalitást, a normalitás-emberiesség torvényeit, a főnöke- a rendszer- egy egyszerű, banális tulélő harccá alacsonyítja-alázza azt. Grandomániasan olcsó showt rendez-berendeli a titkárnőjét és értelmező szótárt kerestet vele,Neluval (Cristi kollégája) felíratja a táblára a lelkiismeret azon meghatározását, amelyre hivatkozva Cristi megtagadja a rajtaütést , kinyilatkoztatja, hogy ő tulajdonképpen majeutikát csinal most a két rendőrrel.Ha külön-külön elemeznénk az eszközöket amelyekkel Angelache csúfolódik velük, megkaphatnánk a rendőr és rendszer általi megaláztatás igen széles tárházát.Nem a Cristi nyelvén beszél, tőle teljesen idegen értékrendszerbe kényszeríti bele, teljesen idegen világba ( a fordítottságéba, a mai valóságéba), ahol a törvényt, a lelkiismeretet, a rendőri kötelességet az értelmező szótár meghatározásaiban keresi, nem a valóságban, nem az emberekben-emberiességben, hanem a mások által meghatározottban, az esetlegességben, a értelemzhetőségben (nyelv).A lelkiismeret, öntudat, törvény, rendőr csupan szavak ebben a világban, melyek értelmét más határozza meg.Nincs individualitás.És igen, a rendőr melléknév-hiszen azt írja az értelmező szótárban, mely a nyelv törvénye.Milyen morális törvények?, hisz pontos meghatározása nincs benne az értelmező szótárban-tehát nem létezik.Nincs moralitás.Értelmezés van és betartandó törvény van.
A fordított világban is vannak egyenesek, de az irányuk számít csupán,abból tudjuk meghatározni a világ milyenségét, "hovatartozását".Hátra,megmerevedés (az ügyész, Angelache), előre (Cristi).A világ magyarázható, igen, de számít az alap amelyről tesszük azt.A világ, a külső és belső torvényeinek nem lenne szabad az értelmezhetőség, olcsó szofizmus, szójáték,önzés, érdektelenség kérdésévé válnia, hiszen Alex ezek miatt fog börtönbe kerülni.
Ebben a rendszerben-világban ezt a rendszert megengedő világban Cristi bukása annyira magától érthetődő, elkerülhetetlen,a rendező nem is pazarol reá celluloidot,magyarázatot, csupán a már bukott Cristit mutatja, azt is háttal a kamerának, arctalanul, amint tervezve, számítva,hidegen, tárgyszerűen életbe lépteti a rendszer akaratát.
Sikerül a filmnek átvenni, átadni a realitás gazdagságát, árnyaltságát.Komplex, sokszínű, sokútú világot, társadalmat, embert ábrázol a rendező, amelyekről ő nem dönthet, ezért is biztat bátran emberiességre, normalitásra, józan észre.

A 211-es cella / Celda 211

A 211-es cellában halt meg Morao (el Morao)-ahogyan már rögtön az elején stílusosan megtudjuk ,végignézhetjük ahogyan Morao betegségében magárahagyatva eszközt készít, majd felvágja az ereit, teszi mindezt nyugalommal .
Ez a cella egy börtönben van, ahol nemsokára lázadás tör ki.Helyesebben, "kitöreszti" Malamadre, akit a rendező jónapoti bemutatkozásul szűk,magas körfalak között indulatosan, erőteljesen járva-napi sétáját végezve- mutat be.Mint a ketrecbe zárt tigris:)Háttal áll kamerának, -mintha az félne tőle -és látszik a nyakán a tetoválás: MALAMADRE.Gondoltam is ha ezt az erőteljes bemutatkozást végig tudja vinni Malamadre szerepe, szereplője.Igen.Már abból rá lehet jönni hogy igen, amikor kiderül, nagyon is fel van készülve "az előtte álló feladatra", a lázadásra (szájában a tű amivel kinyitja a bilincsét), és akkor is amikor rájövünk, hogy most tényleg sikerült elkapni a hatalmat (ott...), az ETA tagok túszulejtésével.Ugyanis Malamadrénak tényleg a hatalommal "van baja" a lázadás folyamán.Annyira, hogy meg sem fordul a fejében a hatalommal való egyezkedés (pedig húúúú de dolgot ajánlanak fel neki, és milyen helyzetben).De nem is olyan ember ő, aki elárulna valakit,és mivel az árulás, az valahol önelárulás is, ő ilyet nem tesz (Malamadre tiene su palabra-Malamadre betartja a szavát, az igéreteit).Ő elvi ember, elvek embere.Bűnöző-az a sorsa, de a saját és a világának az elveit nagyon is betartja.Attól is igazi vezetője világának, ami külön világ.Egy nagyon énközpontú, macho, erőmutogató -ellentétben a kinti világgal, ahol lehet találni szeretetet; egy olyan világ ahol bármilyen támadásra erőszakkal válaszolnak (a szóbeli is ideértendő), ahol tényleg vigyázni kell minden szóra, minden lépésre, mindennek súlya, súlyos következménye van,az árulas, a gerinctelenség súlyos bűn, a jellem, a gerincesség erény, ahol a személyiség, a cselekedetek, és a közösségért megtett cselekedetek teszik a vezetőt.És ahol mindig az ember szemébe kell nézni:).
Két különálló viág.A benti-a bűnözőké-és a kinti-a hatalomé.A harc is köztük folyik.Itt egy picit összemosódik a kettő.Legalább is a harci eszközök tekintetében a hatalom nem különbözik a bűnözőkétől.Már az elejétől megmondják hogy:"persze hogy mi cinkelt kártyákkal játszunk majd".Tétováznak, hazudnak, feláldozzák az emberüket a magasabb cél érdekében, árulókat vesznek meg, készek ölni,gyilkosokat szabadon engedni, az általuk képviselt társadalom által elitéltekkel szembeni harcban.Kényes helyzetben vannak, hisz ők a jó fiúk.De nem azért jók, mert a harcot becsületesen vivják.És ha rosszat is csinálnak az általuk védetteknek,(vagy azért csinálnak rosszat,hogy a védetteket megóvjak) mégiscsak ők a jók (képesek törvények által rákérdezni cselekedeteikre), ők védik a jót,a világot, a világunkat.És ezt leginkább a benti börtönvilág erőszakossága, milyensége domborítja ki.
Azért is szorítkoztam a szereplőkre, mert szerintem a film a szereplőkre épul.A szereplők csinálják a történetet.Szereplők, akiknek sorsuk van, jellemük, jellemük erőssége viszi a filmet hangulatváltozásokon keresztül oda ahova.És van még egy szereplő Calzones, az ügyes, szép, érzékeny fiú aki a fentebb említett mindkét világot megjárja.Sőt, mind a hármat.A mi világunkat is.Onnan indul, reggel kötelesség és felelősségtudattól vezérelve, a felesége karjaiból,akivel gyermeket vár, és akivel egy külön világot,személyes, meleg, hálás világot alkotnak .Hisz ő eljövendő börtönőr, társadalmunk, világunk őre, másnap kezdd csupán de bemegy hamarabb egy nappal "körülnézni", hogy lássák hogy komoly, megbízható ember.A kollégái körbevezetik, egy munkabaleset következtében megsérül, és ameddig orvost hívnak hozzá beviszik az üres 211-es cellába.Ott éri a lázadás.A börtönvilágot hamar kiismeri,jól mozog benne (a szemébe néz az embereknek,nem lépi át Malamadre határait) de még mind kívülálló teszi ezt, mind a hatalom embere -folytonosan segítve a kintieknek.Amikor elveszti személyes világát, kilép a hatalom világából-be a börtönébe, a hatalomellenességébe-és mindebben van valami sorsszerű.Nem is annyira lépésről lépésre történik, mind történésről-történésre.A dolgok történnek,ő csupán reagál ezekre és mivel a börtön világa az erőszaké, megfertőződik-már ő is erőszakkal válaszol:(.Erős jellem, szenvedélyes , aki mindenbe teljesen beleadja magát, és át is tudja vinni akaratát.
A filmnek arra is van ideje, hogy a sok történés, meg szövődmény közepette Malamadre és Calzones fejlődő viszonyát is ábrázolja.Ez is többmindenen átterjedő -felméréstől kezdődően, összecsapásig-mert Malamadrenak senki nem veheti el a tekintélyét-barátságig , hiszen Malamadre felismeri, hogy Calzonesban emberére akadt, de ugyanakkor társra is,méltó társra.Malamadreból azonban senki nem csinálhat bolondot.
És miközben a rendező csak annyira engedi szabadon a filmet, amennyire ez ebben az anarhikus világban benne van,tudja ezen világok, emberek, sorsok viszonyát elemezni.Teszi ezt rövid, gyorsan változó, egymás szavába-képébe vágó jelenetekkel (megszakít-mást mutat-visszatér) lényegre törő dialógusokkal, egy olyan filmben, ahol nincs üresjárat, minden szónak-képnek súlya van, akárcsak az általa ábrázolt világnak.
A színészi alakítások pedig nagyon jók.Nagyon nagyon:)Calzones, Malamadre...vagy ahogyan Techuela kimondja a feszültség kellős közepén azt:...y punto!Apache gerinctelenségétől a hányinger környékezi az embert, Releches primitivségétől pedig elborzad, melegre vágyván magára húzza a takarót, teát főz és a könyvéért nyúl.
Szóval a 211-es cellának sikerül individualizálnia embereit, olyan embereket ábrázol akiknek sorsuk van (sorsot állít nekük), sorsot mely egyes emberek szemében annyit ér mint "a szőnyeg alá söprendő szemét“, pedig embernek jutott; az legfeljebb elfogadhatja, véghezviheti, tűnődhet rajta, sötét cella falába karcolt emléket állithat magának, különös sorsának.