január, tizenkettő

Tompa voltam.
Veszteségként éltem meg, hogy
szép volt: élesebbé tett a sötét hidegben tisztázó fény.
Pirossárga almák dörömbölve a hiábavalóságot
gurultak és gurultak felém.
(Most nem részletezem de) ábránd volt a remény.

január, nyolc

Az á betű bizalommal nyílik a világ fele,
ártatlan lesz az ember szeme tőle.
Kár, hogy nem tudtam társaimmal megértetni,
hogy húsznak tíz fele.

december, huszonnyolc

enyhülőben keltem, de még mindig sápadtan,

-vérem még nem forogta át magát rajtam-

megtámadtan, támadva, torzítottan elszóltam az igazat,

és aztán amikorahol nem látják, megtagadtam azt.