A tóparton, nyáron, este

Amit keresek a tóparton nyáron, este, a rím,
Hogy űzödjön fejemből a rém.
Rém helyett rímet teszek fejembe,
Így; a tóparton, nyáron este.
És ettől éjjel a világot rímben álmodom,
Kecsességét tehát igy megtalálom.

Amit keresek a tóparton nyáron, este, a szín,
Hogy űzödjön fejemből a kín.
Kín helyett színt teszek fejembe
Így; a tóparton, nyáron este.
És ettől a éjjel a világot sokszínben álmodom,
Árnyaltságát tehát igy megtalálom.

És ezt így leírva elgondolkodtam azon, hogy mit is keresek a rímben a színben
A tóparton, nyáron este.
Nem tudom-talán mondd meg Te.

De Te most néma vagy, nem válaszolsz,
helyette a rímekre és színekre mutatsz.
De én buta vagyok, nem tudom, hogy ezzel mire utalsz.

És így ültem én pénteken, a tóparton, nyáron, este,
A szemem a színt, eszem a rímet kereste,
míg kecsességed, árnyaltságod a lelkem át nem ölelte.

Amiután ezeket leírtam, tovább sétáltam,
a tóparton (nyáron, este)
Lelkem a békesség örömeit legelte
és egyszercsak a kísértés a lelkem megkísértette
szívem az összeszorultság lepte,
arra gondoltam, hogy halálom után nem lesz többet
számomra tópart, nyár este.

A nemlétem nélküli vérpiros, majd fekete világra gondoltam.
És míg néztem azt, ami még most van
láttam kecsességét, árnyaltságát és egyszercsak lettél Te-
Aki az atomot atomra tette, lett lévén belőle így
nyár, tópart, este
Aki Vaalmaságomat annyira szerette - tudván, hogy nekem kecsességben, árnyaltságban sétálni , lenni jó -
hogy mindezt számomra legyen és lett! megteremtette.

Hisz én Téged kerestelek a tóparton, nyáron, este
:)